Amikor a tükör már nem azt mutatja, akire emlékszem

Egy személyes történet a túlsúllyal való szembenézésről és az életmódváltásról.

A túlsúllyal való szembenézés számomra nem egyik napról a másikra történt. Inkább egy hosszú, néha fájdalmas, de tanulságos folyamat volt, amely nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is érintette.

Az elhízás vagy a túlsúly sokszor nem csupán fizikai kérdés. Lelki és érzelmi tényezők is állnak mögötte. Nálam például a stressz volt az egyik legnagyobb kiváltó ok. Körülbelül 15 évvel ezelőtt egyetlen év alatt felszaladt rám 10 kilogramm. Akkor talán még nem tűnt olyan soknak, de idővel szépen lassan átalakította azt a képet, amit magamról őriztem.

A számomra ideális állapot mindig is a 60 kilogramm volt. Ez az a súly, amelyben jól érzem magam a bőrömben – és ahová most újra szeretnék visszajutni.

A szeretet és az önkritika furcsa kettőssége

Alapvetően pozitív embernek tartom magam, és szeretek jól lenni a saját bőrömben. Talán éppen ezért volt nehéz szembenézni azzal, hogy a tükörben már nem az a nő néz vissza rám, akire még 35 éves koromból emlékszem.

Évekig azzal nyugtattam magam, hogy a „szépségemnek” egyszerűen több tér kell.

Másrészt viszont nem akartam olyan lenni sem, mint az a teljesen uniformizált divatkép, ahol mindenki XS méretű, barna hajjal kontyban a feje tetején, napszemüveggel a fején, egyforma stílusban. Az egyéniség számomra mindig fontos volt.

Csakhogy egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem is a középen állok – hanem inkább az 5XL-es méretek felé sodródom. És ez már nem az a kép volt, amiben jól éreztem magam.

A pillanat, amikor megszólal a belső hang

Van az a pont, amikor az ember a tükörbe néz, és felteszi a kérdést:

„Ki az ott?”

És ilyenkor megszólal egy belső hang:

„Mit művelsz magaddal? Szedd már össze magad!”

Ehhez társult néhány egészségügyi figyelmeztető jel is. Akkor jutott eszembe egy sokszor hallott mondás:

Mindig azt gondoltam, hogy ez rám nem vonatkozik. Pedig de.

Most én jövök

Az elmúlt években sokszor mindenki más került előre a sorban. A munka, a család, a feladatok, az elvárások.

Most viszont azt mondtam:

ELÉG VOLT.

Most én jövök. Nem szégyellem kimondani: elegem lett abból, hogy mindig csak halogatom a saját magamra fordított időt és figyelmet.

Számomra 2024 a megújulás éve.

Apró lépések, nagy változás

• Egészségesebb laboreredmények
• Visszatérés a 38-as ruhamérethez
• A számomra ideális 60 kg elérése
• Tudatosabb, mediterrán jellegű étrend

A túlsúllyal való szembenézés valójában egy személyes utazás. Nemcsak a testünket érinti, hanem a gondolatainkat, az érzéseinket és az önmagunkhoz való viszonyunkat is.

Én most elindultam ezen az úton.

És kíváncsi vagyok, hová vezet.